Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A befolyásolás világbajnokai Nyiri János, Magyar Hírlap, 2007. április 23. Nyiri János újságíró újabb csokrot köt a "sikeres vállalkozó" Gyurcsány köré szõtt pozitív társításokból. A szocialisták nagy apparátussal mûködnek a világhálón. Az egyik honlapon vitát generáltak azzal az attitûddel, hogy a kormányfõt "én ugyan nem szeretem, de õ kiválóan alkalmas a posztjára". Az ehhez érkezett hozzászólások közt szerepel egy figyelemre méltó összefoglalása annak, amiért Gyurcsány Ferencet egyesek szeretik: Szeretem Gyurcsányt, mert: – tesz valamit, – megindított valamit, – kevesebbet lop miniszterelnökként, mint az elõdei, – van valami elképzelése arról, hogy merre kellene elindulni, – van jövõképe, – van programja, – dolgozott már a kormányszférán kívül is, – saját vállalkozása nyereséges volt, – manager típus, altruista beütésekkel, – tud élni a hatalommal, – idõnként vannak emberi megnyilvánulásai is (például káromkodik), – jól bírja a terhelést, még egyszer sem kellett külföldön gyógykezelni az idegeit. A hozzászóló jelesre megtanulta a kormányzati kommunikációs leckét, alkalmas vezérfonalnak a Gyurcsány Ferenc politikusi arcélét faragók eszközeinek és eredményességüknek a fölmérésére. Igazi kommunikációs gyõzelem Azzal kezdi önkéntes himnuszköltõnk, hogy azért szereti Gyurcsányt, mert õ "tesz valamit". Hát mit is felelhetnénk erre arról a Gyurcsányról, aki tizennyolc havi kormányzás után azt mondta Õszödön, hogy "egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. […] Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?" Ez az igazi kommunikációs gyõzelem! A célszemély nyilvánosan elismeri, hogy nem csinált semmit sem, hívei ellenben meg vannak gyõzõdve arról, hogy tesz valamit. "Megindított valamit" – ez is érdekes érvelés. Oly sok mindent meg lehet indítani, kezdve mondjuk egy katedrális építésén, egészen egy világháborúig, hogy az ember elbizonytalanodnék, mit is indított meg a miniszterelnök. Híve szerint "valamit" – azért szereti hát, amit meg sem tud nevezni. Az idomítás újabb csodája. A szerelmi vallomásban ugyanezt habosítják a "van valami elképzelése arról, hogy merre kellene elindulni, van jövõképe, van programja" állítások is, amelyekhez szintén nem kapcsol a Gyurcsány-fan semmiféle konkrétumot. A sikeres vállalkozó újabb csokra Újabb csokrot köthetünk a "sikeres vállalkozó" Gyurcsány köré szõtt pozitív társításokból: "kevesebbet lop miniszterelnökként, mint az elõdei, dolgozott már a kormányszférán kívül is, saját vállalkozása nyereséges volt, manager típus". Vajon mibõl gyõzõdött meg a kormányfõnek ez az elkötelezett híve, hogy Gyurcsány kevesebbet lop, mint elõdei? Vajon Antall többet privatizált? Horn Gyula mélyebbre nyúlt az államkasszába? Medgyessy Péter gazdagabb volt? Vagy pusztán arról van szó, hogy Kende Pétertõl az Élet és Irodalom cikksorozataiig többtonnányi papírt nem hiába nyomtattak tele azzal, hogy Orbán lopott? És vajon mibõl desztillálta a hozzászóló, hogy Orbán többet lopott, mint Gyurcsány? Hiszen egyiküket sem marasztalta el semmilyen ítélet, sõt vádat sem emeltek ellenük. Az egyetlen dolog, ami Gyurcsány mellett áll, a jobb sajtója. Más szavakkal: sikerült Orbán Viktort olyan sokat és annyi médiumban gyalázni, hogy immár átment a köztudatba a semmi. Ismét a PR ül diadalt. A "manager" típus mint dicséret (a helyesírás is árulkodik) visszaigazolja azt a besulykolt képzetet, hogy a gazdaság mindennél elõbbre való volna. Ez a primitív materializmus, amely miatt hazánk, társadalmunk széthullóban van, ez az angol nyelv iránti szolgalelkûség arra enged következtetni, hogy a Gyurcsány-dicsõítés szerzõje megingathatatlanul ragaszkodik azokhoz a társadalmi téveszmékhez, amelyek garantáltan megakadályozzák, hogy egyszer majd jó irányba forduljanak a dolgok, és az élet gyarapodása kezdõdhessék meg. Mert azok, akik csökönyösen ragaszkodnak az anyagi javak mindenáron való gyarapításához, bizonyosan meg fogják akadályozni, hogy az ország idõvel elindulhasson fölfelé a történelmi emelkedõn. Érdekes érv, miszerint Gyurcsány azért jó miniszterelnök, mert "dolgozott már a kormányszférán kívül is". Döbbenten állunk meg eme rusztikus ostobaság elõtt. Hát tényleg Göbbelsnek van igaza, hogy minél nagyobb egy hazugság, annál inkább elhiszik? Vajon hol látott ez a gyurcsányista született miniszterelnököt? Amióta kimúltak a dinasztiák, ilyen a világon sehol nincs. És ezért is külön lehet ünnepelni Gyurcsányt… A sikeres üzletember és a jó ember A másik tévképzet a "sikeres üzletember". Aki hatalmas tõkeinjekciókat kap, méghozzá kizárólag gazdaságon kívüli okokból (elõbb a KISZ felosztásakor, utóbb szerencsés házasságai révén), azt sikeres üzletembernek tekinteni – lehet, de minek? Sokkal érdekesebb lenne egyszer megtudni az igazságot Kulcsár Attila titkosszolgálatilag rögzített kijelentésérõl, miszerint a "Gyurcsányi" majd mindent elsimít. A harmadik vonás Gyurcsány portréján a "jó ember". A kereszténydemokraták honlapja is hozott a egy Gyurcsány-jellemrajzot. Ebben a szerzõ a többi közt azon elmélkedik, hogy Gyurcsány, aki egyszer ministráns volt, sõt hajdan "rendszeresen bérmálkozott", másszor kemény antiklerikális, aki beolvas a pápának, aztán bolgár módra karácsonyol asszonyával, akirõl késõbb kideríti, hogy zsidó származású, na szóval ennek a nagy ívû személyiségnek a kapcsán az a hajdani vicc jut eszébe, hogy "szeressen téged a Gyurcsány!". És viszont. Nyiri János újságíró A befolyásolás világbajnokai, Magyar Hírlap, 2007. április 23.